Akik imádják karcolni az eget.

Gyerekkori álmaid_1Lukács Ferenc, naplóbejegyzés:
Vasárnap van. Délelőtt kilenc óra, és az izgalom nem hagy alább, hiszen indulok a reptérre és ismét repülhetek.

Igen, így igaz. Vagyis így volt igaz. Ez volt néhány évvel ezelőtt minden vasárnap reggel, ha az idő kedvezett.

De mi van most? Miért nem repülök?!

Ma ismét kiugrottam pár percre a  reptérre délelőtt, hisz a szerelem, az szerelem, nem lehet megszabadulni tőle. Még akkor sem, ha már évek óta nem repültem. Sem igazi géppel, sem egy RC modellel.

Miért nem repülök?

Jött ismét a kérdés belülről. Visszaemlékeztem, hogy mikor is hagytam abba a modelles repülést, és miért is.
Két oka van. Elromlott a rádióm, és véletlenszerűen zúzta szét a gépeim. De ez még pótolható veszteség lett volna.

Ami pótolhatatlan, az az idő, ami eltelt, és én nem repültem.

Néhány évvel ezelőtt „hoztam egy olyan döntést”, hogy nem fogom életem egyik nagy szerelmét, a repülést, „csak” úgy megélni, hogy egy modellt reptetek, és közben beleélem magam, hogy igaziból repülök.

Valóságban akartam repülni úgy, mint kb. 10 évvel ezelőtt, amikor is igazi gépeket vezettem.

Igaz, csak Cessnát, azt is csak sétarepülés közben, amikor is „átkértem a kormányt” és vezettem végig az utat, egészen a földig.
Volt még egy gép, amivel volt szerencsém itt-ott repülni, amit az egyik doki barátom „adott oda” néha, persze csak ha ott ült mellettem, és felügyelt.

Miért a repülés? Nem tudom. Régi gyerekkori álom ez. Azóta kísér, és kísért.

Amikor felnézek az égre, a napsütésben úszó felhőkre, mindig feltör egy be nem teljesült álom, és egy mélyről induló „elhomályosító” érzés azt üzeni: Ott volna a helyed!

De most nem erről akarok írni…
Nem is arról, hogy miért hagytam abba a repülést, és hova jutottam azóta. Erről majd talán máskor.

Most mindezektől fontosabb dologról kell írjak!

Arról, hogy vannak még emberek, akik folyamatosan megélik az álmaikat, és imádják a repülést.
Ők azok, akiket néha, ha kimegyek a dunaszerdahelyi reptérre vasárnap délelőttönként, ott találok.

Csodálom őket, és tisztelem is, mert – bár lehet, hogy nem is tudják – ők minden, a világban és az életükben történő dolog ellenére kitartanak a repülés mellett. Ha jó az idő, akkor mennek repülni, hétről hétre.

Velük, és a meghívott repülősökkel tudsz találkozni június 28-29-én, a dunaszerdahelyi reptéren.

Egy olyan repülőnapon vehetsz részt, ahol a szlovákiai repülőgép-modellezők java fogja bemutatni repülős tudását, és azokat a gépeiket, melyekkel élőben csak az ilyen rendezvényeken találkozhatsz.

Gyere ki!

Menj ki, és vidd magaddal a gyerekedet is, hadd érezzétek együtt a repülés szabadságát, a motorok hangját és füstjét (én csak vasárnapra érek haza).

És ha már ott lesztek, nézzétek meg a pilótákat. Az arcukat, és vegyétek észre, hogy ezek az emberek imádják karcolni az eget. Lehet, nem igazán fenegyerekek, itt, most, ebben az életben, de lélekben még szabadok.
Amikor felbőgnek a motorok, a repülők elszakítják a földi láncot, hogy hasítva a levegőt életre keljenek. Nézzétek meg a pilótákat! De ne a földön maradt testüket, arcukat, melyre ráfagyott a pillanat, hanem az égen keressétek őket, a repülőikben, mert lélekben ott suhannak ők, a szabadság kék egén.

Találkozzunk 2014. június 28-29-én a dunaszerdahelyi Pohoda Air Show eseményén!

A június 28-29-i dunaszerdahelyi Pohoda Air Show FaceBook oldala, katt ide!
Az RC KLUB Dunaszerdahely weboldala: Kattints ide!
Az én gépeim, repülőmodelljeim emlékalbuma a facebook oldalamon …
A repülésoktatásom az egyik nyári CORVUS csillagászati tábor „légi felderítőinek” …