Te is várod már a Karácsonyt?

Mert én igen, és nem vagyok hajlandó „elfelejteni” a Karácsonyi Varázslatot!

Egyetemista koromban, esténként jártam a karácsonyi díszben pompázó utcákat, figyeltem az embereket a boltokban, ahogy lázasan készülődtek, ajándékokat keresgéltek. Élveztem a karácsonyváró hangulatot. Sokszor a fagyos hidegben, néha a latyakban, vagy akár a talpam alatt ropogó hóban lépkedve. Ha szerencsém volt, akkor a sűrű hóesésben róhattam az utcákat és éreztem valami varázslatot a levegőben. Sosem gondolkodtam el azon, hogy mi is lehet az, mitől van ez az érzés bennem, de kerestem, és akartam, mert mindig boldoggá tett a karácsony hangulata.

Sőt, még korábban, amikor kis szülőfalum templomában, kis ministránsként segítettem a karácsonyi díszítés elkészítésén. Csodálattal néztem, ahogy a fenyőfákra felkerülnek az akkori meseszép díszek, a sokszínűen pompázó fényfüzérek. Kemény hidegek voltak akkoriban karácsony tájékán, olyannyira, hogy a kezeim teljesen elgémberedtek a hidegtől, még a kesztyűben is. Ezért párszor haza is mentem megmelegedni és jó meleg teát inni, majd vissza, mert élveztem a készülődést, a sok-sok csillogó, fénylő gömbdíszt és a rajtuk szikrázó színes fények játékát.

Azóta eltel pár évtized … Megváltozott a világ, a szokások és megváltoztam én is.

Ma, a multik karácsonyi reklámdömpingjében, a fogyasztói társadalom rohanásában, néha elvészni látom azt a hangulatot, emberi kapcsolatokat, melyek valamikor régen megadták a karácsony hangulatát, varázsát – Varázslatát.

Tisztán emlékszem még, hogy milyen volt tinédzserkorom karácsonyi időszaka, amikor az öt öcsémmel közösen sürögtünk, forogtunk a házban, ház körül, hogy mindenki elvégezze a rá jutott, kiszabott tennivalót. Falun, akkoriban volt mit tenni főleg, ha egy háztartásban hat gyermek, két szülő, és két nagyszülő lakott együtt, s a háztáji sereget már nem is említem.

Ma 2017-ben már máshogy várom a Karácsonyt.

Ugye, Te is érzed néha, hogy régen minden más volt. Az időjárás is, az emberek is és még a Karácsony is. A karácsonyi hangulatot megalapozta a hóesés, a hajnalban kezdődő és estig tartó disznóölés illatai, ízei és hangulata. Továbbá a narancs, banán, mandarin, mogyoró levadászása az üzletekben, néha sorban állva, néha pult alól beszerezve. Ma már mindenből van, sok van, és szinte a torkunkon nyomják le a reklámok, hogy „mitől jó egy karácsony”.

Ma már mindenből van, sok van, és szinte a torkunkon nyomják le a reklámok, hogy „mitől jó egy karácsony”.

Viszont, ami még mindig a régi, az a Karácsony Varázsa.

Vagyis, csak azoknál, akik képesek voltak megőrizni lelkükben azt a kis fényt, amit gyermekkorunkban kaptunk, megéltünk és ami boldoggá tett Karácsonykor.

El elnézem a 9,5 éves fiam izgatottságát, ha szóba kerül a Karácsony, és látom benne, hogy még érti, érzi, vagyis inkább megéli azt a varázslatot, amit a Karácsony jelent. Várja a Karácsonyt, és nem csak az ajándékok miatt, hanem valami megmagyarázhatatlan izgatottság és öröm lesz rajta úrrá, ha szóba kerül, hogy még hányat kell aludni …

Most vagyok abban a korban, amikor a karácsony már és még kétoldalú figyelmet, törődést és örömet tud hozni.

Egyik oldalról a fiamra gondolok, akiben most még meg tudom erősíteni a Karácsonyba Vetett Hitét, örömét, és megteremteni számára a Varázslatot, amit majd, reményeim szerint tovább fog adni… Mert számomra az is fontos, hogy ami lényeges az életben, az megmaradjon, tovább öröklődjön, tovább adódjon és érték maradjon. A törődés, az odafigyelés, az önzetlen segítség és még valami …, ami valami megfoghatatlan dolog, amit talán úgy tudok megfogalmazni, hogy az egymás iránt érzett szeretet, bizalom, felelősség és összetartozás energiája. Szellemiségünk, lelki értékeink és főleg emberiességünk ezerszínű és örök ideálja.

Másik oldalról, ami a szüleimet illeti, vagyis már csak anyut és az anyósomat, számukra is segíteni fenntartani a Karácsony Varázslatát, hogy ha eszükbe jutnak fiatalkoruk karácsonyi emlékei, akkor az elégedett boldogság töltse el szívüket, hogy az a Varázslat, amit Ők teremtettek nekünk, gyermekeiknek, az tovább él. Tudom, már rájöttem a titokra, hogy ezt hogyan kell megteremteni és „visszaadni”. Mindezt úgy megtenni, hogy Ők is érezzék, hogy az életüknek értelme, töltete és folytatása van.

Ma már én vagyok az, aki a Karácsonyt képes varázslatossá, boldoggá és önfeledt, bensőséges családi ünneppé, ha nem is varázsolni, de hozzájárulni ahhoz, hogy a Varázslat megszülessen.

Neked is kívánok hasonlóan varázslatos karácsonyt, karácsonyi készülődést, és ha értékes ajándékot keresel, akkor ajánlom figyelmedbe azt, amivel meg tudod erősíteni azok egészségét, akik számodra fontosak és értékesek.

Minél tovább tudunk együtt lenni karácsonykor azokkal, akiket szeretünk, annál tovább tudjuk gyermekként megőrizni szívünkben a Karácsony Varázsát, az örömöt és boldogságot. Mindazt, ami minket álmodozó, bizakodó, hittel és optimistán a jövőbe tekintő emberré képes tenni, varázsolni.

Legyen egy szép karácsonyváró időszakod, és találd meg, őrizd meg Te is a Karácsony Varázsát!

 

Tisztelettel és barátsággal,
Lukács Ferenc