Amikor már komolyan változtatni akarsz az életeden!

LUK | 2015-08-23 | Időszerű, Személyes | Nincs hozzászólás
Erik képeRánézek a fiam fényképére, ami itt van a monitorom mellett. Csillogó tekintete belém hasít.

Az életigenlés csillog a szemében, a tiszta és boldog gyermeki őszinte kíváncsiság. Vajon most mit mondanék neki, ha megkérdezné:

– Apa, milyen életem lesz?

Felnőttként rengeteg válasz fogalmazódik meg bennem. Persze ezek mind csak az én tudásom, tapasztalataim és vágyaim válaszai. De tényleg, mit is mondhatnék neki? Mondhatnám azt is, hogy: – Olyan fiam, amilyet majd csinálsz magadnak. – De tudom, hogy ez csak a felelősség elhárítása lenne a részemről.

Vajon mit mondhatnék neki, ami igaz is, őszinte is, és főleg tud is vele valamit kezdeni.

Tudom, hogy benned is megfogalmazódott, éppen ebben a pillanatban már egy-két válasz, hogy Te mit mondanál. Ez mind attól függ, hogy Te, kedves Olvasóm, hogyan szemléled a világot. Mit értél el, milyen neveltetést kaptál és mi az, amitől megóvnád, vagy amit ajánlanál neki.

Az igazság az, hogy engem (Téged) fog kiindulási alapként tekinteni.

Vagy olyan életet akar majd, amit mutattam neki, vagy biztos nem akar majd olyat, amit tőlem látott. Valaha az apám is így gondolkodhatott, nézhetett rám, amikor még kicsi voltam. Sokat köszönhetek neki, Isten nyugosztalja békében.

Apám egyik nagyon nagy tanítása, amit sosem fogok elfelejteni:

Egyszer, valamikor 1978 tájékán, volt egy zeneiskolai koncert, ahova ő is eljött velem. Én is egyike voltam a fellépőknek, az iskola növendékeiből. Bakiztam az előadásom alatt, majd újra kezdtem és megint elrontottam. Harmadik nekifutásra aztán már végig tudtam játszani a harmonikás darabot, de mellé-mellécsúszott az ujjam. Gondolhatod, hogy éreztem akkor magam. Ott volt az Apám is, eljött meghallgatni és én elrontottam. Szégyelltem magam, és „el akartam bújni”, még a világ elől is. Nem is mentem be a terembe, ahol a szülők voltak. Apám jött be a hátsó helyiségbe és csak annyit mondott:

– Erről nem szólunk az anyának.

Majd megfogta a kezemet és elindultunk kifelé. Amikor felültetett a bicajára, csak annyit mondott:

– Most elviszlek valahová és mutatok valamit.

A város legbüdösebb és legkoszosabb kocsmájába vitt el.

Ha jól emlékszem, akkor Késdobáló volt a neve. Kért nekem egy „piros” málnát, és ő is ivott valamit. Rágyújtott, és nem szólt semmit. Valaki odajött, vele beszélgetett jó darabig. Én meg csak ültem ott, nézelődtem pislogva, és nem értettem mit is keresünk itt. Soha nem járt kocsmába.

Miután elszívta a második cigijét is, azt kérdezte: – Mehetünk? – Én azt sem értettem, miért jöttünk. Gyorsan kiittam a málnámat és azt mondtam: – Igen.

Kint felültetett a vázas biciklijére, maga elé, és elindultunk haza a késő őszi, ködös, hideg estében. Nem akartam megszólalni, mert még mindig az este nyomasztó hangulata volt rajtam. Egyszer csak megszólal apám:

Lukács Ferenc koncertje– Azért vittelek el a kocsmába, hogy lásd a különbséget. Ott is emberek voltak és a koncerten is. Nem jobbak és nem rosszabbak, csak mások. Más ember jár a kocsmába, és más a koncertre. Más élete van az egyiknek, és más van a másiknak. Hogy Te hova fogsz tartozni, azt majd Te döntöd el. Választhatsz fiam, de egyet tanulj meg: Aki el akar érni valamit, az nem a kocsmában tölti az idejét. Azok az emberek, akik jó eredményeket akarnak, azok gyakorolnak, sokat gyakorolnak. Választhatsz, hogy milyen életet akarsz.

Tudtam, hogy rólam beszél, és a színpadi bakizásaimról. Viszont nem fájt, ahogy „megmondta”, hogy többet kell gyakorolnom. Akkor legszívesebben átöleltem volna az apámat, ott abban a hideg, őszi pillanatban.

Miért írom ezt le? Talán azért, mert követhető példa akarok lenni.

Legalább is a saját fiam számára. Olyan életet akarok, ami nem középszerű és nem átlagos. Bocs, nem akarok bántani senkit, senki életvitelét! Magamról beszélek, és lehet, hogy Rólad is, nem tudhatom. Döntsd el Te! Egyet viszont tudok:

Olyan életet akarok, amit érdemes élni, amit érdemes másoknak is „példaként” megnézni.

Olyan életet akarok, amit érdemes „másolni” és nem olyat, amiről azt mondják, „bárhogy, csak nem így”.

Ha érdekel a sztorim, akkor iratkozz fel a jobb oldalon, és ismerj meg. Lehet, hogy az út, a mód, ahogy mindezt meg akarom valósítani, számodra is tetszeni fog. Lehet, hogy nem.

Változtatni akarok, mert még nem tartok ott, ahol szeretnék.

Ha te is Változtatni szeretnél, akkor Tedd Meg. Tarthatsz velem is, vagy válassz egy másik, saját utat.

Ha velem tartanál, akkor iratkozz fel a jobb oldali panelen és ismerj meg! Ki vagyok, hova tartok, és Miért akarok Változtatni!

 

Az alábbi elérhetőségeken találsz meg:

No Comments